Előzménycikk: https://fabianlaw.hu/index.php/2026/04/27/szakerto-a-polgari-perben-mikor-es-milyen-szakertot-vehetunk-es-vegyunk-igenybe/
Az előző bejegyzésben részletesen foglalkoztunk a szakértők szerepével a polgári perben. Rámutattunk arra, hogy a polgári perekben a legtöbb esetben olyan kérdések merülnek fel, melyeket kizárólag a jog területén szakértelemmel rendelkező bíróság megfelelő szakértő szakvéleménye nélkül nem tud elbírálni. A tapasztalat azt mutatja, hogy az ilyen perek már lényegében a szakvélemény alapján eldőlnek, a bíróságok csak az esetek szűk részében kérdőjelezik meg a szakvélemények helyességét, szakmai pontosságát.
A bíróság döntését kizárólag hibátlan szakvéleményre alapíthatja. Jogi terminológiával aggályos szakvéleménynek hívjuk az olyan szakvéleményt, amely hiányos, homályos, a perbeli adatokkal ellentétes vagy annak helyességéhez nyomatékos kétség fér.
Az alábbiakban azt mutatjuk be, hogy mikor minősül aggályosnak egy szakvélemény, mit tehet ilyenkor a fél, és milyen pertaktikai következményekkel kell számolni.
Mit jelent az, hogy egy szakvélemény aggályos?
A Polgári Perrendtartás alapján a szakvélemény aggályos, ha
- hiányos: nem tartalmaz valamely kötelező tartalmi elemet (pl. hiányzik a vizsgálat módszerének leírása, a lelet vagy az összehasonlítási adatok), esetleg nem tér ki a bíróság által feltett valamennyi kérdésre;
- homályos: megállapításai nem egyértelműek, többféleképpen értelmezhetők, vagy a szakértő nem foglal állást határozottan a kirendelés tárgyában;
- önmagával vagy a perbeli adatokkal ellentétes: a vélemény különböző részei logikailag kizárják egymást, vagy a vélemény következtetései nem egyeztethetők össze a per egyéb bizonyítékaival;
- egyébként helyességéhez nyomatékos kétség fér: általános klauzula: minden olyan eset idesorolható, ahol a vélemény módszertani megalapozottsága, ellenőrizhetősége vagy helyessége komolyan megkérdőjelezhető, ideértve az is, ha a szakvélemény végkövetkeztetése nyilvánvalóan ellentétes az általános élettapasztalatokkal.
Az aggályos szakvélemény bizonyítékként nem vehető figyelembe a perben, még olyan módon sem, hogy az egy másik szakvélemény bizonyító erejét lerontsa. Ez azt jelenti, hogy ha a kérdéses tényt kizárólag ez a vélemény támasztotta alá, azt a fél bizonyítatlanul hagyta, ami egyenesen pervesztességet eredményezhet.
Mit tehet a bíróság, ha a szakvélemény hibás, aggályos?
A bíróságnak törvényi kötelezettsége, hogy az aggályosságot hivatalból észlelje és felhívja rá a fél figyelmét, de az aggályosság kiküszöbölésére azonban általában csak a fél indítványára kerülhet sor, azaz a bíróság magától nem javítja ki a véleményt.
Kivételt képeznek ez alól például a házassági perek, ahol például a bíróság hivatalból is elrendelhet bizonyítást a gyermek érdekében.
Ha a bizonyító fél indítványozza, és a bíróság elrendeli, akkor
- felvilágosítást kérhető a szakértőtől a homályos vagy ellentmondásos részek pontosítására;
- kiegészítő vélemény benyújtására hívhatja fel a szakértőt;
- a tárgyalásra megidézheti, hogy a felek és a bíróság kérdéseket intézzenek a szakértőhöz
- elrendelheti a szakértők együttes meghallgatását;
Végső esetben új szakértőt rendelhet ki a bíróság, de csak akkor, ha az előzőek alapján az aggályosságot nem sikerül kiküszöbölni.
Mi a teendő, ha aggályos a szakvélemény?
Ha egy szakvélemény aggályosságát kell igazolnunk, az aggályosság azonosításakor érdemes a következő szempontokat végigvenni:
- Hiányos-e a vélemény? Tartalmaz-e minden kötelező részt? leletet, módszerleírást, ténymegállapítást, következtetést? Kitér-e minden bírói kérdésre?
- Ellenőrizhetők-e az adatok? Megjelölte-e a szakértő, hogy milyen forrásokból, milyen összehasonlítási adatokból dolgozott? Ha nem, az ellenőrizhetetlenség önmagában aggályosságot alapoz meg.
- Ellentmondásos-e a vélemény? Akár belső ellentmondás (a vélemény saját részei közt), akár a per egyéb adataival való ellentét aggályosságot eredményez.
- Mennyire életszerű a szakmai végkövetkeztetés? Mennyire felel meg a józan észnek?
Ha aggályosságot azonosítunk, indítványozni kell a szakvélemény kiegészítését, a szakértő perbeli meghallgatását, és esetlegesen szóba jöhet egy saját (eljárásjogi szempontból egyébként szakvéleménynek nem tekinthető) magánszakértői vélemény felhasználása is.
Azon túl, hogy az eljárásjog állít fel bizonyos sorrendiséget, saját tapasztalataink szerint elsődlegesen a szakértő tárgyalásra történő megidézése a leghatékonyabb eszköz az esetleges aggályosság igazolására.
Fontos lehet a szakértő által használt források ellenőrzése, esetleg pedig az adott szakterületen rendelkezésre álló források bemutatása, amennyiben azok másféle eredményre vezetnének, mint a peres szakvélemény.
Egyik peres ügyünkben pedig az segített, amikor az Igazságügyi Minisztérium állásfoglalását csatoltuk be, ami rámutatott arra, hogy a perben eljárt szakértő szakterülete valójában nem mutat átfedést a ténylegesen szükséges szakterülettel, így egy másik szakértő került kirendelésre a perben.
Általános tapasztalat, hogy ha a bíró maga nem észleli az aggályosságot, akkor kiemelten nehéz az aggályosságról a bíróságot meggyőzni. Jellemző, hogy a szakértők a végsőkig kiállnak a saját szakvéleményük mellett, és jellemző az is, hogy annak megváltoztatására csak a legvégső esetben nyitottak. Ez természetesen érthető is, hiszen, ha egy szakértő könnyen meggyőzhető a saját véleményével szemben, úgy maga a szakértő hozzáértése kérdőjeleződne meg.
Éppen ezért, amikor a szakértő szakvéleményének kiegészítését indítványozzuk vagy a tárgyalásra idézzük (ahol azonnali válaszok a szükségesek a szakértőtől), célunk nem az, hogy az aggályosságot a szakértő kiküszöbölje (hiszen erre a legeslegritkább esetben kerül sor), hanem az, hogy a bíró előtt mutassunk rá a szakvélemény és a szakértő által tett nyilatkozatok ellentmondásaira, iratellenességére, inkoherenciájára, szakmai megkérdőjelezhetőségére, ezzel pedig ésszerű kételyt ébresszünk a bíróságban a szakvélemény tekintetében, elérve, hogy a bíróság is egyetértsen a szakvélemény aggályosságát illetően.
Összegzés
A szakvélemény jogintézménye a polgári perekben igen jelentős, ez pedig akár a bizonyító fél, akár az ellenérdekű fél oldaláról gondos felkészülést és figyelmet igényel. Ha a szakvélemény aggályos, az bizonyítékként nem használható fel, márpedig a perek egy jelentős része a szakértő által adott szakvéleményen alapszik.
A tapasztalataink alapján azt tanácsoljuk, hogy
- a szakvéleményt már a benyújtás előtt célszerű jogi szempontból is átvizsgálni, hogy minden kötelező tartalmi elem meglegyen;
- az ellenfél szakvéleményét azonnal és módszeresen vizsgáljuk meg aggályossági szempontból, ellenőrizzük a forrásokat, konzultáljunk adott esetben a szakterületen szakértelemmel rendelkező személlyel, milyen irányból lehet kifogásolni a szakvéleményt
