Soha nem volt még ilyen alacsony a Duna vízállása, ami miatt a Paksi Atomerőmű is leállításra került. Az erőmű jelentőségét jól mutatja, hogy csupán ez a létesítmény egymaga adja a hazai villamosenergia-termelés közel felét (!), ami most kiesett a rendszerből.
Közben újabb évben kell szembesülni brutális aszállyal, 2022 óta ez már az ötödik év.
Még szerencse, hogy mostanában legalább világméretű járvánnyal nem kellett megküzdenünk…
Mindezen események hatásai az egész nemzetgazdaságot érintik, az emelkedő árak, a termeléskiesés, kényszerű önkorlátozó intézkedések a termelési láncok valamennyi szintjén megjelenhetnek.
Beszélhetünk-e vis maiorról akkor, amikor az egyes szerződéses partnerek felé vállalt kötelezettségeinket a rendkívüli események során nem tudjuk vagy csak korlátozottan tudjuk teljesíteni?
Milyen esemény minősülhet vis maiornak?
Ahhoz képest, hogy a vis maior gyakorlatilag a mindennapi szókincsünk része és gyakran találkozunk vele; jelenleg jogszabályi szinten mégis elvétve találjunk ennek pontos fogalmát. Eredete a római jogig nyúlik vissza és lényegében azóta is azonos értelemben használja a mindennapi jogalkalmazás.
A magyar bírói gyakorlat szerint a vis maior olyan ellenállhatatlan erő, amelyet emberi erővel nem lehet elhárítani. Az „emberi erő” itt nem az adott felet jelenti, hanem hogy létezik-e egyáltalán olyan ember, aki képes annak ellenállni, azt elhárítani (innen jön annak abszolút jellege).
A vis maior események több csoportba is sorolhatóak.
Természeti katasztrófák: tűzvész, járvány, fagykár, árvíz, aszály, stb.;
Bizonyos politikai-társadalmi események: például háború, forradalom, felkelés, szabotázs, közlekedési útvonal (repülőtér) lezárása;
Bizonyos meghatározott állami intézkedések: behozatali-kiviteli tilalmak, devizakorlátozások;
Radikális piaci változások: például a drasztikus árrobbanás, súlyos üzemzavarok stb.
Az, hogy adott esemény vis maior eseménynek minősül-e, az adott ügyben eljáró bíró mérlegelésén múlik. Az eljáró bíró pedig az adott esemény vis maiorként történő minősítésénél a fenti szempontokat veszi főszabályként figyelembe.
Mi NEM minősül vis maiornak?
Az egyik leggyakoribb tévedés, hogy minden olyan körülményt vis maiornak tekintenek, ami az adott vállalkozás számára jelentett előre nem látott, leküzdhetetlen, elkerülhetetlen akadályt vagy nehézséget.
Sajnos ez nem így van, és itt jön képbe a rendes üzleti kockázat.
Egy gazdasági nehézség, az üzleti veszteség vagy az, hogy a szerződésszerű és pontos teljesítés az eredetileg kalkuláltnál lényegesen drágábbá válik, önmagában nem feltétlenül vis maior. Ez a rendes üzleti kockázat körébe tartozik, és elvileg ugye erre szolgál kompenzációként az a kockázati felár, ami a szolgáltatás igénybevétele során a másik fél megfizet a termék, szolgáltatás árazásában.
A Kúria egyik döntésében úgy foglalt állást, hogy még a gazdasági válságjelenségek sem minősíthetők vis maiornak, és önmagukban nem teszik lehetetlenné a felek által megkötött szerződés teljesítését. Vitathatatlan, hogy ilyen eset rendkívüli terhet jelenthet az adott ügylet teljesítése során, de ez önmagában nem eredményez feltétlen lehetetlenülést.
Így pedig főleg nem nem tartoznak a vis maior körébe a vállalkozás saját működésével kapcsolatos problémák sem, így például:
- belső szervezési hibák;
- munkavállalók mulasztása;
- kapacitáshiány;
- nem megfelelő vállalati működés;
- szokásos beszerzési problémák;
- beszállító egyszerű késedelme;
- az, hogy a teljesítés a vártnál drágább lett.
A Kúria egy kivitelezési ügyben arra is rámutatott, hogy a vállalkozó ellenőrzési körébe tartozó, úgynevezett „belső vis maior” nem alapozza meg a szerződésszegési felelősség alóli mentesülést. A szerződéses kötelezettség vállalása ugyanis tudatos kockázatvállalással jár.
Milyen jogi kihatása van a vis maior eseményeknek a gazdasági ügyletek teljesítésére?
A vis maior jogi következményeinek meghatározásánál az egyik legfontosabb kérdés, hogy az milyen mértékben akadályozta a szerződés teljesítését.
Az egyik eset, ha a teljesítés véglegesen és teljes körűen lehetetlenné válik. Ilyen esetben a szerződés megszűnik, további teljesítéssel egyik fél sem tartozik a másik felé, de kötelesek egymással elszámolni, az esetlegesen teljesített szolgáltatásokért a megfelelő ellenszolgáltatást nyújtani. Így ha már egy bizonyos mennyiség a szerződés rendelkezései szerint leszállításra került, azt a vevő/megrendelő ugyanúgy megfizetni tartozik.
A másik eset, ha csak átmenetileg vagy részben történik meg a lehetetlenülés, mert ilyenkor elvileg az egyik fél ugye szerződésszegésben van (hacsak formálisan is), ami a másik fél részére megnyitja a szerződés felmondásának, vagy az attól való elállás lehetőségét. Ez csak lehetőség persze, tehát a másik fél dönthet úgy, hogy kivárja a teljesítést, vagy ha csak részben akadályozott, akkor a fennmaradó részre teljesítik a felek egymás között.
Vis maior esetében ugyanakkor – szemben mondjuk egy klasszikus szerződésszegéssel, ahol a szerződésszegő fél egyébként ténylegesen felel, vagy éppen okozója a szerződésszegésnek – egy szerződő fél ellenőrzési körén kívül eső, előre nem látható és általa el nem (mint ahogyan senki által sem) hárítható körülményről van szó. Ilyen esetben tehát formálisan szerződésszegés történik – például a fél nem teljesít határidőben vagy a teljesítés részben végleg elmarad –, azonban a szerződésszegő félnek kártérítési felelőssége nincsen.
A Ptk. szerződésszegéssel okozott károkért való felelősségi szabályai alapján ugyanis a szerződésszegő fél mentesülhet a kártérítési felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a szerződésszegést az ellenőrzési körén kívül eső, a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta, és nem volt elvárható tőle sem a körülmény elkerülése, sem a kár elhárítása. A vis maior tipikusan ilyen kimentési helyzetet jelent.
Ugyanez a logika érvényesül a kötbérnél, valamint a foglaló jogkövetkezményeinél is. A kötbér ugyan a szerződésszegéshez kapcsolódó átalánykártérítés, azonban a vis maiorral a szerződésszegés miatt elvileg kötbért fizető fél a kötbérfelelősség alól is kimentheti magát. Ha tehát a szerződésszegést valódi vis maior esemény okozta, és a fél bizonyítani tudja a kimentéshez szükséges feltételeket, főszabály szerint kötbér fizetésére sem köteles. A Kúria például a koronavírus járvány és az ahhoz kapcsolódó állami korlátozó intézkedések esetében is elismerte, hogy ezek adott körülmények között alapot adhatnak a kötbérfelelősség alóli mentesülésre.
Ugyanez áll a foglalóra is, mivel ilyen esetben nem beszélhetünk „teljesítés meghiúsulásáért felelős félről”, hiszen az adott fél ugyanúgy nem felel a vis maior eseménynél, ahogy kártérítésnél sem. Ilyen esetben tehát az adott foglaló visszajár, valamint az, aki a foglalót kapta, csupán a kapott foglalót kell visszaadnia és nincs kétszeres visszafizetés, mintha klasszikus szerződésszegésben lett volna.
Ezért lehet érdemes mégis szabályozni a vis maiort egy szerződésben!
Bár függetlenül attól, hogy a jogszabály elvileg „teljes körűen” lefedi a vis maior helyzetek következményeit; mi mégis javasoljuk, hogy szerződéseknél célszerű részletes vis maior rendelkezést alkalmazni.
Néhány kérdés, amit érdemes lehet előre szabályozni, ezzel ugyanis később sok vita megelőzhető:
- milyen konkrét események minősülnek vis maiornak? Itt nem kell egy kizárólagos listát írni, de ki lehet emelni pár olyan eseményt, amit a felek mindenképp, egymás között annak tekintenek;
- kinek, milyen feladata, teendője van vis maior esetén, így például, hogy kell-e és ha igen, mennyi időn belül kell értesíteni a másik felet? Ez fontos lehet, hisz a feleket együttműködési és tájékoztatási kötelezettség terheli. Ha például egy beszállító időben nem tud teljesíteni, az a megrendelőnél zajló komplex szervezési és gyártási folyamatokra jelentős hatással lehet, önmagában az, hogy a megrendelő ezen folyamatokat nem tudja áttervezni vagy szervezni, az új körülményhez alkalmazkodni, kárt jelenthet a megrendelőnek;
- milyen dokumentumokkal kell igazolni az akadályt? Például a vis maior eseményekkel kapcsolatos biztosítási igények miatt fontos kérdés lehet ezt előre tisztázni;
- van-e türelmi idő a felmondási/elállási jog gyakorlására?
- hogyan történik az addigi teljesítésekkel való elszámolás?
- terheli-e bármelyik felet bármilyen fizetési kötelezettség? Az ugyanis nem kizárt, hogy bármelyik fél felelősségtől függetlenül vállaljon kötelezettséget a másik fél kártalanítására olyan esetre is, amikor közvetlenül egyébként kártérítést nem lenne köteles fizetni, mert a vis maior miatt nincs felelősége.
Egy megfelelően megfogalmazott vis maior klauzula éppen azt előzheti meg, hogy rendkívüli helyzetben utólag kelljen hosszadalmas perben eldönteni, melyik félnek milyen kockázatot kellett viselnie, hogyan kellett volna eljárni, mindamellett, hogy összetett, bonyolult tranzakcióknál a további ügymenetet, együttműködést is gördülékenyebbé, az üzletmenetet kiszámíthatóbbá teszi.
És sajnos az ilyen helyzetek szabályozása a jelenlegi időkben különösen fontos, minthogy az elmúlt 5-6 évben a világ és Magyarország egyik vis maior helyzetet élte meg a másik után, lassan a „vis maiorok korát” éljük.
Ez pedig azt is jelentheti, hogy amit a bírói gyakorlat korábban vis maiornak, rendkívülinek, elkerülhetetlennek tekintett, azt a jövőben olyan kockázatként kezelje, amivel a feleknek számolnia kell és egyszerűen „kiesik” a vis maior köréből. Ha ezeket mi előre meghatározzuk, legalább részben, úgy nem bízzuk magunkat az általunk előre nem ismert bíró általunk nem ismert mérlegelésére!
