Az ügy európai és hazai háttere
Az ügy viszonylag közismert előzményeként az Országgyűlés által a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény (Fétv.) megalkotásával, annak 108. § (1) bekezdése révén a termőföldekre bejegyzett haszonélvezeti jogokat a földhivatalok törölték az ingatlan-nyilvántartásból. Ezzel a törvénnyel számos, külföldi vagy belföldi személyek javára fennálló haszonélvezeti jog szűnt meg törvény erejénél fogva, ami később számtalan jogvitát és kártalanítási igényt alapozott meg, hiszen bármilyen kompenzációs vagy kártalanítási szabály megalkotása nélkül kerültek ezek a haszonélvezeti jogok törlésre, súlyos károkat, bevételkiesést okozva a jogosultaknak.
Az Európai Unió Bírósága a C-235/17. számú ügyben megállapította, hogy a Fétv. 108. § (1) bekezdése elfogadásával Magyarország megsértette az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés és az Európai Unió Alapjogi Chartájának vonatkozó rendelkezéseit. E döntés után a magyar jogalkotó a Fétv. módosításával tette lehetővé a törölt haszonélvezeti jogok visszajegyzését, illetve sajátos kompenzációs rendszert alkotott meg.
Az ügy rövid összefoglalása
Egy ilyen ügyben mi a földtulajdonost képviseltük, akit a per felperese – akinek haszonélvezeti jogát a Fétv. 108. § alapján szintén törölték – jogalap nélküli gazdagodás címén perelte ügyfelünket. Arra hivatkozott, hogy a tulajdonos, mialatt haszonélvezeti jogát gyakorolni nem tudta, az ő haszonélvezeti jogából származó hasznokat jogosulatlanul szedte be és jogosulatlanul hasznosította a termőföldeket, szedett utánuk haszonbért. Ezzel pedig jogalap nélkül, az ő rovására gazdagodott, jutott vagyoni előnyhöz.
A per összegszerűségében nem volt kirívó, tétje ugyanakkor óriási volt:, a bíróságok által eldöntendő kérdés ugyanis nem kevesebb volt, mintogy a visszajegyzett haszonélvező követelhet-e kártalanítást a tulajdonostól arra az időszakra, amikor joga törölve volt. Könnyű belátni, hogy ezen az úton a teljesen vétlen tulajdonosokra hárult volna mindenfajta kártalanítási igény kielégítése, amelyet a haszonélvezők támasztanak a tulajdonosokkal szemben. Mindezt úgy, hogy nyilvánvalóan egyikük sem tehet a kialakult helyzetről, és nyilvánvaló volt, hogy az előállt helyzetben a Magyar Állam kötelessége a károsult haszonélvezőket megfelelően kompenzálni.
A felek álláspontja
A felperes szerint a földtulajdonos a haszonélvezeti jog fennállása alatt – annak törlése ellenére – nem volt jogosult a föld hasznosítására, így az abból származó bérleti díjak jogalap nélküli gazdagodást jelentettek.
Mi ezzel szemben már a per legelejétől és következetesen hivatkoztunk arra, hogy
- egyrészt az ügyfelünk teljesen jóhiszeműen adta haszonbérbe a földeket, hiszen a haszonélvezeti jog tényszerűen törölve lett, így a földekkel szabadon is rendelkezhetett; márpedig a jóhiszemű, azaz az olyan jogalap nélküli birtokos, aki kellő előrelátás mellett sem tudhatja azt, hogy a birtoklásra valójában nincs jogcíme (merthogy a haszonélvezeti jogot visszamenőlegesen jegyezték vissza, azaz úgy, mintha mindig is be lett volna jegyezve), az ilyen birtokos nem köteles a beszedett haszonbért megtérítenie; Ráadásul ezt a jogi álláspontunkat több korábbi kúriai döntés is alátámasztotta, jogalap nélküli birtoklás esetén az alkalmazandó elszámolásról, a felek jogairól és kötelezettségeiről rengeteg döntés és világos bírói gyakorlat áll rendelkezésre.
- a Magyar Állam egyébként megalkotta a kompenzációs szabályokat, így az államhoz kell kompenzációért fordulni; a haszonélvezeti jog törlését nem az ügyfelünk, hanem jogszabály okozta, ezért a felperes igényét az állammal szemben, a Fétv. 108/B–108/O. §-ai szerinti közigazgatási úton kell érvényesítenie. eleget, ezzel a föld parlagon maradását és bírságolását is elkerülte.
Pervesztesség – az első- és másodfokú ítéletek
Ezzel szemben az elsőfokú és másodfokú bíróság (Budai Központi Kerületi Bíróság, valamint a Fővárosi Törvényszék) a felperes keresetének részben helyt adott, és ügyfelünket több millió forint megfizetésére kötelezte, arra hivatkozva, hogy a haszonélvezeti jog visszajegyzése folytán úgy kell tekinteni, mintha a törlés meg sem történt volna. Mindemellett ügyfelünket a bíróságok cca. 2 millió forint perköltség megfizetésére is kötelezte, így nem csupán a Magyar Állam miatt törölt haszonélvezeti jog miatt a haszonélvező kárát Kellett megtérítenie az állam helyett, de további 2 millió forintot is fizetnie kellett volna a(z egyébként nyugdíjas) felperesnek.
Győzelem a Kúrián – a döntés
A jogerős ítélettel szemen felülvizsgálati kérelmet terjesztettünk elő. Kérelmünkre a Kúria a végrehajtást is felfüggesztette, így legalábbb nem kellett attól tartani, hogy a felülvizsgálati eljárás alatt a felperes behajtja az igényét. Sikerült még költségfeljegyzési jogot is engedélyeztetni, így cca. 1 millió forintos felülvizsgálati illeték megfizetésétől sikerült mentesülni.
A felülvizsgálati kérelmünk alapján pedig a Kúria hatályon kívül helyezte a jogerős ítéletet, és a keresetet elutasította. A Kúria osztotta azt az alperesi álláspontot, amelyet már a per kezdetétől következetesen képviseltünk: jogvita elbírálására nem a jogalap nélküli gazdagodás, hanem a jogalap nélküli birtoklás szabályai irányadók. Megállapította, hogy az alsóbb fokú bíróságok téves jogalapot alkalmaztak, amikor a Ptk. 6:579. § szerinti jogalap nélküli gazdagodás alapján marasztalták az alperest, holott a felek viszonyát a Ptk. 5:11. § (1)–(2) bekezdései rendezték volna. Mindezek alapján a jogerős ítélet anyagjogi jogszabálysértőnek minősült, ezért a Kúria azt hatályon kívül helyezte és a keresetet elutasította.
Zárszó
A Kúria döntésének valódi tanulsága az, hogy a Fétv. 108. § alapján törölt haszonélvezeti jogokkal összefüggő jogvitákban nem a jogalap nélküli gazdagodás szabályai alkalmazandók, hanem a jogalap nélküli birtoklás rendelkezései alapján kell elszámolni a felek között. Az ilyen helyzetekben az igény elbírálása függ attól is, a birtokos jóhiszeműnek vagy rosszhiszeműnek minősül-e, és ennek megfelelően terheli-e a hasznok kiadásának kötelezettsége.
Személyes szakmai véleményem, hogy mivel a tulajdonosok abban az időszakban, amikor ténylegesen nem volt bejegyzett haszonélvezeti jog földjeiken, alappal gondolhatták, hogy joguk van tulajdonosként a földek használatára, birtoklására és hasznosítására, így birtoklásuk bár a visszamenőleges bejegyzés miatt (utóbb) jogalap nélküli, de mindenképpen jóhiszeműnek minősül. A Ptk. 5:11. § (2) bekezdése szerint pedig a jóhiszemű jogalap nélküli birtokos az addig terjedő időre, amíg a birtokot tőle a jegyző vagy a bíróság előtt vissza nem követelik, az elfogyasztott vagy beszedni elmulasztott hasznok értékének megtérítésére nem köteles.
Amit pedig munkánk során már többször tapasztaltunk, az a megfelelő jogcím megválasztásának fontossága: A bíróság ugyanis a kereseti kérelemhez kötve van, a jogcímhez nem térhet el, így egy nem megfelelően megválasztott jogcím akár pervesztességet is eredményezhet.