Korlátlan felelősség és a korlátolt felelősség mítosza – miért téves a biztonságérzet?
A korlátolt felelősséggel kapcsolatban él egy elég erős tévhit a köztudatban, nevezetesen, hogy ha a tag felelőssége korlátozott, akkor a cég fizetésképtelensége esetén a tagok hátradőlhetnek, hiszen legfeljebb a cég vagyonával felelnek, saját vagyonuk teljes biztonságban van. Ugyanígy az ügyvezetők sem érzik sokszor veszélyét az esetleges fizetésképtelenségnek, súlyos esetben nincsenek is sajnos tisztában a veszélyekkel. Cégek tömegei kerülnek kényszertörlés alá fantomizálódás miatt, „dobják” el a cégeket, folynak le egyszerűsített felszámolások.
Ezzel szemben már évek óta felismerte a jogalkotó, hogy bizonyos jogi eszközök szükségesek a hasonló kiskapuk lezárására és megalkotta az ezzel kapcsolatos fizetésképtelenségi szabályokat. A tapasztalat pedig azt mutatja, hogy évek óta szaporodnak az olyan perek, ahol a bíróság vezetők és a tagok korlátlan felelősségét megállapítja, illetve kötelezi őket a bíróság, hogy fizessék meg a cég után maradó tartozásokat. Ez különösen az adóhatóság egyik kedvelt eszköze lett.
Ebben a cikkben most azt járjuk körbe, hogy ez a fajta hozzáállás miért végzetes, és ezzel kapcsolatban pár gyakorlati tanácsot is adunk, hogy ezeket az eljárásokat hogyan tudjuk elkerülni.
Csődtörvény 33/A. § szerinti per – az ügyvezető közvetlen felelőssége
A korlátolt felelősség egyik legfontosabb áttörésének esete a vezető felelősségének területén a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény (Cstv.) 33/A. §-a. Ez a rendelkezés teszi lehetővé, hogy a társaság vezetője (ideértve ügyvezetőt, cégvezetőt, stb.) akár saját vagyonával is feleljen a hitelezők irányában.
A felelősség megállapításának kulcseleme és feltétele főszabály szerint, hogy a vezető a fizetésképtelenség bekövetkezését követően nem a hitelezők érdekeit szem előtt tartva járt el.
A felelősség megállapításához három kulcselem szükséges:
- A társaság fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkezte, azaz az az időpont, amelytől kezdve a gazdálkodó szervezet vezetői előre látták vagy az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható gondosság mellett látniuk kellett, hogy a gazdálkodó szervezet nem lesz képes esedékességkor kielégíteni a vele szemben fennálló követeléseket.
- A vezetők a vezetői feladataikat nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látták el, (például indokolatlan kockázatvállalás, vagyonkimentés, egyes hitelezők előnyben részesítése, vagy a számviteli és beszámolási kötelezettségek elmulasztása).
- Okozati összefüggés a magatartás és a vagyoni hátrány között, vagyis a cég vagyona emiatt csökkent vagy a hitelezők kielégítése emiatt hiúsulhat meg.
A vezető akkor mentesülhet, ha bizonyítani tudja, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően nem vállalt az adós pénzügyi helyzetéhez képest indokolatlan üzleti kockázatot, illetve az adott helyzetben az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek elkerülése, csökkentése, továbbá az adós gazdálkodó szervezet legfőbb szerve (döntéshozó szerve) intézkedéseinek kezdeményezése érdekében.
A szabályozás érdekessége, hogy a felelősség nemcsak a bejegyzett ügyvezetőt, hanem a „de facto” vezetőt is érinti – tehát azt is, aki ténylegesen irányította a cég döntéseit, akár formális tisztség nélkül.
A legsúlyosabb hiba felszámolás esetén – amikor az ügyvezető eltűnik
Itt pedig mindenképpen meg kell állnunk és kitérni arra a klasszikus és végzetes hibára, amit sokan elkövetnek felszámolás esetén: nevezetesen, hogy a Cstv. 31. § alapján a vezetőnek számtalan teendője van a felszámolás megindulását követően, így a záró beszámoló készítése, iratok átadása a felszámolónak, stb., de ugyanúgy köteles a cég minden évben az éves beszámolóját közzétenni.
Ezek nem teljesítése esetén, tehát ha egyszerűen eltűnünk a felszámoló elől, beszámoló nincs leadva, azt eredményezi, hogy a fenti Cstv. 33/A. § szerinti perben már gyakorlatilag mindent a vezetőnek kell bizonyítania, így azt is, hogy a vezetői tisztségének időtartama alatt nem következett be fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet, vagy ha ilyen körülmény fennállt, a vezetési feladatai ellátása során a hitelezők érdekeit is figyelembe vette.
Ez a gyakorlatban pedig legtöbbször egy rendkívül hátrányos, már-már megugorhatatlan, rendkívül nehezen kimenthető helyzetet teremt, amiben jó eséllyel sor kerülhet a vezető marasztalására. Éppen ezért mindig fordítsunk kell figyelmet ezeknek a kötelezettségeknek a teljesítésére!
Csődtörvény 63/A. § szerinti per – az átruházó tag felelőssége
Szintén gyakori és elterjedt (de mindenképpen hibás) megoldás, amihez sajnos sokan folyamodnak, hogy a már-már fizetésképtelen, problémás céget egyszerűen átruházzák egy harmadik személyre. A kiszemelt új tagnak természetesen a céghez semmi köze, a cégről semmit nem tud, semmilyen szándéka nincs annak továbbvitelére – tehát a klasszikus strómannal van dolgunk.
Ez szintén egy olyan lépés, amivel gyakorlatilag önként lökjük magunkat a hitelezők karmai közé, tálcán kínálva részükre a közvetlen felelősség megállapítását.
Mindezt megtámogathatjuk azzal, hogy mikor ádáz harcot vívva a tárgyalóteremben, esetlegesen az új tulajdonos meghallgatására kerül sor. Ekkor általában kiderül, hogy az új tulajdonosnak semmilyen kapcsolata nincs az eseményekkel, ezáltal gyorsan nyilvánvalóvá válik az eljáró, és cseppet sem naiv bírónak, hogy a jól felépített történetünk valóságtartalma a nullához közelít. Mindezzel gyorsan biztosíthatjuk magunknak a pervesztességet.
A fizetésképtelenségi eljárásokban ugyanis nemcsak a vezető, hanem a társaság volt tulajdonosa is közvetlenül felelőssé válhat a cég ki nem elégített tartozásaiért. Ezt a lehetőséget a Cstv. 63/A. § teremti meg.
A jogszabály lényege: ha a társaság fizetésképtelenül kerül felszámolásba, a korábbi többségi tulajdonos sem mentesül automatikusan a felelősség alól.
A hitelezők itt is kérhetik a tag korlátlan felelősségének megállapítását. Ennek feltételei:
- A felszámolt adósnak – a bíróság által jóváhagyott közbenső mérleg (egyszerűsített eljárás esetén pedig a bíróság által jóváhagyott vagyonfelosztási javaslat) szerint – a jegyzett tőkéjének 50%-át meghaladó mértékű tartozása van
- Többségi tulajdonos taggal szemben kérhető
- A többségi tulajdonos tag részesedését a felszámolási eljárás megindítását megelőző három éven belül átruházta (ajándékozás, adásvétel, stb.)
A hitelezőnek tehát ebben az esetben viszonylag könnyű dolga van, hiszen ezzel szemben már a tagnak kell azt bizonyítania, hogy
- egyrészt vagy ez átruházás időpontjában az adós még fizetőképes volt, és a fenyegető fizetésképtelenség vagy a fizetésképtelenség csak ezt követően következett be,
- vagy pedig azt, hogy az adós ugyan fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt vagy már fizetésképtelen volt, de a tag (részvényes) az átruházás során jóhiszeműen és a hitelezők érdekeinek figyelembevételével járt el.
Természetesen a jóhiszemű átruházás esetén ez nem azt jelenti, hogy az üzletrészünket senkinek se adjuk el, de ebben az esetben is körültekintőnek kell lennünk, mert az átruházás még nem jelenti azt, hogy a jövőben minden lehetséges felelősség alól mentesülni fogunk.
Ha pedig egyszerűen másra íratva szeretnénk szabadulni a már fizetésképtelen cégtől, akkor a fentiekkel mindenképp számolnunk kell.
Összegzés – hogyan kerülhetők el a korlátlan felelősség perei
Ebben a cikkben csak röviden térünk ki arra, hogy a korlátlan felelősség más esetei is lehetségesek, melyről a kapcsolódó bejegyzésekben többet is megtudhatunk. Ugyanígy kapcsolódik ehhez a kérdéshez az egyszemélyes társaság, illetve a minősített többségi befolyással rendelkező tag felelőssége is. Ezekre szintén külön cikkben kitérünk!